Mangák és animék világa


Bevezetés a mangák és animék világába – alapfogalmak tisztázása

Mivel a konzoljátékokhoz szorosan kapcsolódik Japán és azon belül is a híres anime/manga kultúra (mi több: láz), ezért úgy éreztük, bevesszük oldalunk profiljába ezeket is. A közeljövőben még több, a témával kapcsolatos hír és cikk fog megjelenni, így szükségesnek láttuk a “gyanútlan” olvasók bevezetését is. Nekik lehet segítség ez a cikk, vagy azoknak akik kevésbé jártasak ezen a területen, de szeretnének az alapfogalmakkal megismerkedni. Olyan kifejezéseket fogok tehát sorra venni amik a témával szorosabb kapcsolatban állnak és elképzelhető hogy a közeljövőben egy-egy írás apropóján felmerülnek majd. Ahol lehetőség volt rá, ott igyekeztem a videojátékok világából is példákat meríteni, így elősegítve a könnyebb asszociációt.

Anime: japán szó a rajz- és animációs filmekre. Fontos tudni, hogy Japán nyelvterületen az anime szócskát minden rajz- és animációs filmre alkalmazzák zsáner, stílus és a készítő ország figyelembe vétele nélkül. Japánon kívül az anime szó általában csak specifikusan a japán rajz- és animációs filmekre értendő, tulajdonképpen így különböztetjük meg a felkelő nap hazájában készült filmeket a máshol készültektől. Éppen az előző okból kifolyólag terjedt el az is hogy hagyományosan a japán kiejtés szerint ‘án(y)imé’-nek szokás mondani.
A szó eredetéről sok vita folyt korábban, tulajdonképpen nem lehet rá pontos választ adni honnan keletkezett a kifejezés. Két álláspont van leginkább. Az egyik szerint a francia “dessin animé”-ből jön, ami a rajzfilm szó francia megfelelője, szó szerinti fordításban animált rajznak fordíthatnánk. A másik álláspont szerint az angol animation szó egyszerű lerövidítése.
Egyébiránt az utóbbi variáns tűnik valószínűbbnek, mivel Japánban az animációra használt teljes szó ’animeshon’, ami ugye leginkább az angol eredetit követi. Ha az előbbieket összehozzuk azzal a ténnyel, hogy a japánok igencsak szeretnek angol szavakat beépíteni saját nyelvükbe, akkor még jobban billen a mérleg annak az álláspontnak az irányába hogy az anime az angol animation szó rövidítése.
A japán rajzfilm elsősorban mangák mozgóképesítéséből áll – kevesebb az “önálló szellemi termék” köztük. Anyagi haszon szempontjából a mangák még mindig lefölözik az animéket annak ellenére, hogy igencsak nyomul az utóbbi iparág is (a japán Disney-ként is emlegetett Miyazaki például egy-egy újabb filmjével rendre robbant a kasszáknál, több-százmillió Dollár bevételt elérve).
Részlet az egyik leghíresebb animéből, a Ghost in the Shellbőlés annak Innocence című folytatásából.

AMV: zenés anime videó, vagy az angol eredetit használva Anime Music Video. Általában rajongók készítik ezeket, kedvenc filmjeiket vágják össze zenére úgy, hogy a végén egy tisztességes kis videóklip alakuljon ki a végeredményből. Mivel rajongói munkákról van szó, a világszerte megrendezett anime-találkozókon általában külön esemény szokott lenni a jobb AMV-k levetítése. Sőt, pályázatok is vannak ilyenek készítésére. Nincs külön megkötés egy-egy AMV elkészítésére, de hallgatólagos beleegyezés van arra vonatkozólag, hogy a képi anyag nagy részét maga az anime, a hanganyagét pedig a zene uralja. Persze a pályázatoknak saját szabályzatuk van, azokhoz illik alkalmazkodni. Ha valaki nem nagyon tud elképzelni egy AMV-t akkor annak azt mondhatnánk ugyanaz, mint egy GMV. Vagyis Game Music Video – Zenés Játék Videó, ilyeneket már itt a GameCON adatbázisában is találtok. Tessék letölteni és megnézegetni őket!

Bijin: csodálatos, elbűvölő (személy). A bijin egy olyan kifejezés ami a látványra utal. Egy nő látványára. Annak ellenére hogy a “jin” személyt jelent, a bijint csak nőneműekre alkalmazzák.

Bishoujo: a “bi” szócskából származtatható, a bijin és a shoujo alternatívája/keveréke. A bishoujo kifejezést sokféle animére rászokták sütni, kezdve az alap shoujo-któl mint a Sailor Moon, egészen az erotikus tartalmúakig, mint például a MeiKing. Más példák bishoujokra: Oh My Goddess!, Sakura Wars és Love Hina.
Majd minden olyan anime aminek főszereplői csinos lánykák, mint például a Sailor Moon is, bishoujoként definiálható. (Adalék a fentiek alátámasztására: a Sailor Moon eredeti japán címe valójában “Bishoujo Senshi Sailor Moon”. Kiválónál is kiválóbb konzolos példa pedig a rajongótábort emberesen megosztó Final Fantasy X-2.)

Ha már szóba került a Sailor Moon…

Bishounen: akárcsak az előző, szintén a “bi” szócskából származik, a bijin és a shounen alternatívája/keveréke. A kifejezés a shoujo manga és anime azon hímnemű karaktereire utal, akik sokkal inkább nőiesre (“szépfiú”), mint férfiasra vannak megformálva. Yuu Watase munkásságában találunk sok példát az előbbiekre. Játékos berkekben is egyre inkább előtérbe kerülő trend a feminin vonásokkal ábrázolt hímneműek szerepeltetése, gondoljunk csak a Final Fantasy VIII Squalljára, a Metal Gear Solid 2 Raidenjére, vagy a Bujingai (Gackt Camui j-pop sztárról mintázott) Lau Wang Yu-jára! Fontos: a bishounen kifejezés sosem utal férfiak közötti erotikára – az ilyen meghatározás a shounen-ai szóösszetétel sara.

Nesze nekünk feminin vonások: íme a Bujingai főhőse!

Cosplay: japán eredetű kifejezés, ami az angol costume playből van származtatva. Szó szerint talán jelmezes színjátszásnak fordíthatnánk.
A cosplay maga két kategóriába különíthető: alap cosplay és masquerade. Az alap cosplay csak annyit takar hogy az adott rendezvényen (legyen az pl. egy sima anime-találkozó, vagy akár maga a Tokyo Game Show) úgy nézünk ki mint kedvenc karakterünk (hacuka, hajviselet, miegymás). Ezzel szemben a masquerade jóval többet mutat: az ilyen cosplayesek nemcsak kinézetüket tekintve másolják szeretett főhőseiket, hanem mozgáskultúrájukat és beszédstílusukat is egy-az-egyben felveszik.
Az anime/manga cosplayesek az utóbbi években egyre népszerűbbek mind Japánban mind Észak-Amerikában, sőt, már Európa irányába is terjed a jelenség (gondoljunk csak a Magyar Képregényfesztiválra!). Sokan saját maguk készítik kosztümjeiket ezáltal sok időt rabolva el életükből, míg mások emberes összegeket adnak ki azért hogy egy-egy erre szakosodott cég által gyártott, teljesen autentikus jelmezben tündökölhessenek az éppen aktuális anime találkozón. A cosplay nem csak hobby szintjén űzhető: sok rendezvényen versenyt is rendeznek a tevékenységet űzők között (ismét csak: Magyar Képregényfeszt). Néhány sikeres cosplayes rendkívül nagy népszerűségnek örvend külföldön – már-már sztárkultusz alakul ki körülöttük.
Japánban a cosplay nem csak az anime és manga határain belül használatos, hanem más szórakoztató iparágakhoz is köthető: film, játék, egyebek. A térségen kívül viszont kizárólag az anime/manga keretein belül értendő.
A crossplay a cosplay egy mellékkategóriája, ahol a cosplayes egy a saját nemével ellenkező nemű karakternek öltözik be. Képzeljünk tehát el egy Tidusnak öltözött lányt (mókás), vagy egy Rikkunak öltözött fiút (hadd ne mondjam…)!

Akadnak ámulatba ejtő cosplayesek:

És inkább csak megmosolyogtatók is:

Doujinshi: “doujinshi manga” (vagy csak simán “doujin”) olyan képregény amit nem profi készített és/vagy saját terjesztésben van. Két kategóriára különíthető el: rajongói és eredeti munkára. Előbbi a fan-arthokhoz áll közel, a rendelkezésre álló hivatalos anyagok alapján elkészített munkák ezek. Utóbbi kategória a ’doujinshi-ka’-k, vagyis a manga eredeti alkotóinak munkája, a változás abban van hogy ezek nincsenek hivatalos forgalomban, maximum az alkotó saját maga terjeszti őket. A “doujinshi” kifejezés általában amatőr alkotók mangáira vonatkozik, de nem ritka olyan eset hogy profik fognak műveik továbbgondolásainak, melléktörténeteinek önálló terjesztésének partizánakciójába. Ilyen esetek lehetnek mikor egy-egy munkát nem vállalna be terjesztésre egy nagyobb kiadó, vagy netán az alkotó látja ennek fölöslegességét. Sok, manapság híres és elismert manga rajzoló kezdte pályafutását amatőr “doujinshi-ka”-ként.
A doujinshik jelentős része erős szexuális tartalommal bír. Felkapott, hivatalosan visszafogottabb lelkületű képregényeket is gyakran átdolgoznak szemérmetlenebb formára (pl. Sailor Moon, Dragon Ball, Gravitation).
A doujinshi circle kifejezés “doujinshi-ka”-k olyan csoportjára utal akik együtt dolgoznak, egymást támogatják azért hogy önálló kiadás is születhessen műveikből. Csak úgy mellékesen: a híres-neves CLAMP is így kezdte.

Fanfic: a fan fiction kifejezés rövidítése. Rajongók által írt történetek, már előzőleg is létező sztorikhoz. Konzolos és anime/manga berkekben egyaránt ismert, használatos kifejezés (gondoljunk csak a GameCON “Novellák” szekciójára). Kedvenc történetek továbbgondolása, mellékágak kreálása, szereplők háttértörténetének kitalálása, tovább bonyolítása jellemzi. Egy rajongó számára nincs határ! Netszerte találhatóak kiváló vagy épp kevésbé kiváló írások a témában.
A kifejezés amúgy a fan art rokona. Ez szintén rajongói munkákat jelöl, de nem írásos formában jelenik meg, hanem illusztráció szintjén. Sok profi művész is gyakran belefog fan art készítésébe – a tevékenység nem csak amatőrök körében kedvelt.

Fansub: animékhez, rajongók által fordított és elkészített feliratozás. A ’80-as években nyugatabbra anno egyre-másra kezdtek alakulni kisebb-nagyobb anime klubok, melyek a feketepiacon vásárolt kalózkópiák vetítésekor használták saját felirataikat. A ’90-es években végérvényesen elterjedtek az olcsó személyi számítógépek, ezáltal megnőtt a “házi” fordítások száma. A fansubok többségét rajongók készítik rajongóknak és általában kézről-kézre jár (anime klubbokban, vagy az interneten), teljesen ingyen. Gyakorlatilag illegális bár a jelenlétük (terjesztésük), de nem ritka eset hogy egy nagyobb kiadó a Japánon kívüli DVD kiadáshoz fansubot vásárolt a készítőtől (elismerve azzal annak munkáját).

Hentai: a kifejezés Japánban szigorúan a szexuális perverziókra utal. Észak-Amerikában kezdték el aztán szép lassan alkalmazni a pornográf tartalmú animékre. Japánban az ilyen művekre a Poruno Anime (japán megfelelője a pornónak), vagy Ero Anime (az eros/erotic szavakból lecsippentve ugye) szópárokat alkalmazzák. Némely anime a kategóriában akár a bishoujo kifejezést is megkaphatja (a nőnemű karakterek dizájnját alapul véve), annak ellenére hogy nem minden bishoujo szexuális hajlamú – például a Sailor Moon, a Meiking és a Sakura Wars hármas mindegyike bishoujo, de ezek közül egyedül a Meiking pornografikus.
A hentai kifejezés időközbeni széleskörű elterjedésével sajnos emberes pejoratív töltetet is kapott, ezért például az Ero rajongói megtagadják annak használatát a pornografikus animékre.
Japánban a hölgyek előszeretettel hívnak férfiakat hentainak azokban az esetekben mikor úgy érzik a hímnemű olyat tett (vagy akárcsak gondolatban szeretett volna tenni velük) szexuális téren, amivel ők nem értenek egyet. Animékben ez gyakran előkerül komikusabb hangvétellel, mikor a férfi karakter olyan helyzetbe hozza a női karaktert aki attól zavarban találja magát. Hasonló gegek rendszeres sajátosságai például a City Hunternek, a Ranma 1/2-nek vagy a Love Hinának.

Különösebb kommentárt gondolom nem igényel 🙂

J-pop: japán popzene. Anno a tokiói J-Wawe (FM 81,3) egyik DJ-je használta a meghatározást, ami aztán hamar közkedvelt lett a zenerajongók körében a japáni popzene megkülönböztetésére. Jellegzetesen eltér ugyanis az ilyen stílusú muzsika bármi mástól amit zsáneren belül a szigetországon kívül hallhatunk.

Aki hallott már j-popról, biztos hallott már Ayumi Hamasakiról is.

J-rock: a j-pophoz hasonló meghatározás, de azzal ellentétben nem Japánból ered. Külföldi rajongók találták ki, hogy a felkelő nap hazájából érkező rockzenét megkülönböztessék a máshonnan származtathatóktól.

Japanimation: Észak-Amerikából eredő kifejezés, a japán és az animáció szavak fúizójából származik. Még mielőtt az anime szó elterjedt volna, addig használták a japán animációs filmekre, de a kifejezés hosszúsága és buta hangzása miatt a legtöbb rajongó örült a váltásnak – örömmel tértek át az animére.
Ironikus a dologban, hogy japánföldön manapság egyre sűrűbben húzzák elő a képzeletbeli zsák mélyéről a japanimationt mint megkülönböztető szót a saját animációs filmjeikre. Mint ahogy fentebb már szó volt róla, náluk ugyanis az animé mindenre használatos, így ők jobban járnak két meghatározás alkalmazásával.

Lusta animáció: az animációs filmek készítése során több bevett technikai megoldás is akad arra hogy az alkotók pénzt, időt és erőfeszítést takarítsanak meg maguknak. Ezek helyes alkalmazásakor a szükséges munkaidő jelentősen csökken, akár anélkül is hogy különösebb negatív változást okozna magában az animációban.
Az ilyen eljárások különösen fontosak Japán animációs iparában, ahol egy TV sorozat átlagos fél órás epizódjának elkészítési költsége kevesebb mint felére tehető egy ugyanilyen kondíciókkal bíró, észak-amerikai rajzfilmnél.
Példák: hosszú beszélgetések során úgy rajzolják meg a karaktereket hogy a szájuk pont ne látszódjon, ezáltal szükségtelenné válik az ajakmozgás animálása. Objektumok mozgatásánál a teljes animálás helyett (full-animation) gyakran használják azok csúsztatását: a mozgatni kívánt felületet rajzolt mozgás helyett csak simán elcsúsztatják a háttéren – ezáltal gyakorlatilag ugyanazt a kívánt mozgó hatást elérve. Gyors, nagy dinamikájú jeleneteknél bevett szokás a háttér villogtatása: drámaibb, erőteljesebb hatást ad és szemünket is kiválóan becsapja (észre sem vesszük hogy gyakorlatilag alig történt valami, annyira letaglózó az összhatás). Szintén sűrűn alkalmazzák a jelenetek újrafelhasználását. Amennyiben ugyanaz történik mint korábban, nem restek ugyanazt a rajzfolyamot elénk tárni (emlékezzünk csak vissza például a Sailon Moon átváltozós jeleneteire, ahol rengeteg epizódon keresztül használták ugyanazt az átváltozós mozdulatsort kedvenc Holdtündéreink esetében).
Szinte minden japán animációs filmben előkerülnek az úgynevezett rövidítések. A megoldás lényegében azt takarja hogy csökkentik az egy másodpercre jutó, animált képkockák számát, ezáltal is jelentős időt takarítva meg a munkafolyamatból. A mozgás folyamatossága igaz ugyan hogy ezáltal elkerülhetetlen csorbát szenved, ám ezt többnyire igyekeznek a hátterek nagyobb részletességével pótolni, így sokan általában észre sem veszik a turpisságot (de meg kell hagyni, egyeseket nagyon tud zavarni).

Loopolás (vagy ismétlés): a lusta animációhoz kapcsolódva kerülhet elő ez a technikai kifejezés, azt takarja hogy egyes képkockákat többször is megismételnek, egymás után váltakoztatva. A megoldás időt takarít meg az animátor számára, mivel ilyen esetekben két vagy három képkocka több másodpercig is felhasználható. Gyakran alkalmazzák ezt lobogó haj, séta vagy futás és persze szájmozgás (beszéd) érzékeltetésére.
Ha már a loopolásnál tartunk, meg kell még említeni az aszinkronizált és a palindróm eljárásokat. Az előbbi technika során a képernyőn külön animált elemek különböző sebességgel ismétlődnek újra. Hogy érthetőbb legyen: egy karakter 3 képkockából megjelenített szájmozgása és 5-6 képkockából ábrázolt lobogó haja egyidejűleg képre vihető ezáltal. Az utóbbi technika pedig azt takarja hogy a loopolásra szánt képkockákat először egy bizonyos sorrendben fényképezik, mikor pedig elkezdődne ismétlődni a sor, megváltoztatják azok sorrendjét. Amint ennek vége, kitalálnak egy új sorrendet nekik és ez mehet bármeddig, de általában addig amíg az alkotók ezt szükségesnek/elégségesnek nem találják.

Manga: eredeti jelentésében körülbelül “bohókás képeknek” fordíthatnánk (mint “man” és “ga”). Annak ellenére hogy a kifejezés (man) értelemszerűen nem ültethető át tökéletesen más nyelvekre, egy dolog biztos: olyan dologra utal ami irodalmi értékeit/minőségét tekintve nem túl magas. Katsushika Hokusai (többnyire fametszeteket készítő művész) használta először a manga szót 1814-ben egy olyan könyvre, amiben a saját maga által készített fekete-fehér rajzok voltak megtalálhatók. Persze nem ő volt az első aki képekben beszélt el egy történetet – ennek legősibb kivetülése a XII-ik századra tehető: az említett tulajdonsággal bíró Choujuugiga című mű egy buddhista szerzetes, Toba nevéhez fűzhető.
A kezdeti “bohókás képek” óta igencsak nagy utat járt be a manga. Stílusok széles spektrumában készítik őket kiagyalóik: ugyanúgy akadnak hétköznapi sztorik, mint például fantasztikus témájúak, szerelmi történetek, politikai vonatkozásúak, sporttal foglalkozók, vagy akár erotikus tartalmúak is – ilyen területen csak az alkotók képzelete szab határt. Fontos megemlíteni hogy Japánban a manga szócskát mindenféle/fajta képregényre alkalmazzák, származzon az akár saját hazájukból, akár az Egyesült Államokból vagy Európából. Japánon kívül a helyzet változik: az ilyen területeken kizárólag a japán képregényt nevezik mangának. Persze a japán manga alapjaiban is megkülönbözteti magát a máshol készített képregényektől: általában sokkal kifinomultabb történetek, bonyolultabb és érzékenyebb rajzok, valamint az animéket is átitató híres japán rajzstílus jellemzi.
A japán anime ipar gyakorlatilag a manga ipar kinövésének tekinthető. Ezzel részben magyarázható is a régebben szakadéknyi, manapság egyre elenyészőbb különbség a japán és a nyugati animációs filmek között. A japán animációt inkább mozgó mangának szokás hívni/tekinteni, míg az európai vagy amerikai animációra sokkal igazabb, helytállóbb a rajzfilm kifejezés. Eredetileg az animék többsége egy korábban már létező, mi több – sikeres mangán alapult, manapság azonban már láthatunk ellenpéldákat: manga adaptációt kap egy-egy közkedveltebb anime.

Hogy mi ez? Néhány képkocka a Neon Genesis: Evangelion mangából.

Mechanikus dizájn: nem csak animés körökben használatos kifejezés. Arra a tevékenységre utal melynek során egy mű (legyen példánkban anime) előkészítése során az ezért felelős alkotó kitalálja az egyes mechanikus szerkezetek megjelenését, működését. Az ilyen munkákat hívjuk mechanikus dizájnolásnak, amit a mechanikai dizájnerek végeznek el (wruáh, ritka hülyén hangzik, de éljenek a suta szakkifejezések!). Két része van a munkafolyamatnak: konceptuális- és mechanikus dizájn készítése.
Az első lépésben az alapok lefektetése történik: a kívánt mechanikus szerkezet kinézetének megtervezése, ami itt még nem fog többől, mint két-három képből állni. Ilyet gyakran készítenek az egész mű alkotói folyamatában vezető pozíciót betöltő egyének is (rendező, művészeti rendező, fődizájner, stb.).
A munka intenzívebb és szöszölősebb része csak ezután következik: a konkrét mechanikus dizájn megalkotása. A felelős dizájner ilyenkor számtalan képet készít az adott szerkezetről különböző szögből és távolságból szemlélve (közelképeknél tehát fontos a minél nagyobb részletezettség). A procedúra célja gyakorlatilag az animátorok segítése: referencia-képekkel látja el őket arra vonatkozólag, hogy különböző körülmények alatt hogyan is kell majd kinéznie a szerkezetnek.
Szó eshet még mecha dizájnról is. Ez a kifejezés használatos gyakorlatilag a fent említett procedúra rövidítésére, vagy akár egy konkrét robot (mecha) kinézetére is – szövegkörnyezettől függően.
Konzolos körökben sem ismeretlen a fogalom: óriásrobotokat, vagy mindenféle őrült gépezeteket már számtalan játékban megcsodálhattunk. Hogy egy gyors példát hozzak: Yoji Shinkawa, a Metal Gear Solid játékok karakter dizájnjáért is felelős művész ceruza-virtuozitását tükrözik a sorozatban látott robotok, vagy a Zone of the Enders első és második részének (figyelem: játékteszt nemsokára jelen cikk írójának virtuális pennájából) igencsak emlékezetes megjelenésű mechái is.

Metal Gear Ray, még csak vázlatok formájában.

És végül a Sons of Libertyben, teljes valójában.

Original Animation Video (OAV/OVA): eredeti animációs videónak is fordíthatnánk. A tagok felcseréléséből létrejött OVA ne tévesszen meg senkit, a kifejezés teljesen ugyanazt jelenti: ki így használja, ki úgy. Japánban használatos rövidítés, az olyan animéket bélyegzik meg vele amik kizárólag videós forgalmazásra készültek (anélkül hogy elsőként mozis, vagy televíziós vetítésben részesülnének).
Továbbá: pár kivételtől eltekintve egy OAV eredeti forgatókönyvvel rendelkezik. Alapját szolgáltathatja egy manga vagy TV sorozat, de az aktuális epizódnak önállónak kell lennie. Például a Ranma 1/2 TV sorozat Rumiko Takahashi mangáját szinte szóról szóra követi, az azonos című OAV epizódok viszont olyan sztorikat dolgoznak fel amik az eredeti képregény lapjain egyáltalán nem szerepeltek.
Az OAV-k általában magasabb minőséget képviselnek a TV sorozatoknál, köszönhetően annak hogy az elkészítésükre több idő és pénz áll az alkotók rendelkezésére.
Általánosságban igaz az is hogy a legtöbb (kivételek természetesen akadnak), pornógrafikus tartalommal felvértezett anime OAV-ként jelenik meg, tekintettel arra hogy témaválasztás miatt többnyire alkalmatlan a mozis vagy televíziós vetítések anyagaként szerepelni.

Original Net Anime (ONA): az OAV ugye direkt videós forgalmazásra szánt anime, innen pedig már nem nehéz kikövetkeztetni hogy az ONA direkt netes terjesztésre desztinált anime lesz. Először a Lingerie Fighter Papillon Rose alkotói használták a kifejezést, de később széles körben is elterjedt, mert máshogyan nemis nagyon lehetne definiálni az ilyen rajzfilmeket. A legtöbb ONA rajongói munka, bár profik részéről is találunk már ilyen alkotásokat: a Mahou Yuugi például a televíziós sugárzást megelőzvén, először a világhálón debütált.

Original Soundtrack (OST): eredeti hanganyag. Gyakorlatilag minden amit az alkotás alatt muzsikaként hallunk: háttérzene, kísérőzene, hangulatzene, főcímzene és így tovább. Ezek összeállítva, egy csokorban megvásárolhatók egy kompaktlemez formájában: ezt szokás az adott mű OST-jeként emlegetni. Hosszabb TV sorozatoknál előfordulhat olyan eset is amikor a felhasznált zenék időtartamban hosszabbak egy CD kapacitásánál, ilyen esetekben többlemezes kiadást, vagy több különálló kiadást (OST1, OST2, stb.) kreálnak. Rögtönzött példa játékos berkekből: a Metal Gear Solid 2-höz is két külön kiadás készült, az MGS2 OST és az MGS2 OST The Other Side (előbbi Harry Gregson-Williams, míg utóbbi Norihiko Hibino munkáit tartalmazza).
Jellemző módon filmek közben a hozzá készített zenék csak egy kiragadott szeletét hallhatjuk (annyit amennyit az adott jelenet támogatásként mindig megkíván), a hanghordozón viszont (általában) ezzel ellentétben a számokat elejétől a végéig élvezhetjük.

Úsztatás: technikai kifejezés, leginkább a látvány térbeli mélységeinek ábrázolására szolgáló eljárás.
Kapcsolódó technika a parallax csúsztatás (parallax scrollozás: játékos körökben is ismert fogalom, leginkább a régi 2D-s platformjátékok hasznosították előszeretettel a megoldást), melynek lényege hogy a különböző háttérelemeket egymáshoz képest különböző sebességgel mozgatják, így szemünk számára ezzel egyfajta mélységérzetet emulálva. Példa: ha az autóban ülve oldalt kipillantunk az ablakon keresztül, az elsuhanó tájat nézve felfedezhetjük hogy a hozzánk közelebb lévő objektumok sokkal gyorsabban távoznak látószögünkből mint a távoliak.

Seiyuu: a szinkronszínész japán megfelelője. A különbség csupán annyi hogy a világ más részeivel ellentétben a seiyuuk általában nem a névtelenség ködébe burkolózó művészek: néha még a “rendes” színészektől is nagyobb rajongás és megbecsülés övezi őket.

Akio Otsuka, (többek között) Batou (GitS sorozat) és Solid Snake (MGS sorozat) hangja.

Sensei: lényegében a tanár szó japán megfelelője, de időközben többletjelentéssel is felruházták – a különböző harcművészetek tanítóit vagy akár szimplán a saját szakmájukat professzionális szinten űző egyéneket is szokás így hívni, akik már olyan mesteri szinten művelik hivatásukat hogy bárki tanulhat tőlük.
A megbecsülés jeléül az ilyen emberek nevének mögé szokás biggyeszteni a professzionalitásra utaló sensei jelzőt. Hayao Miyazaki mint Miyazaki-sensei, vagy akár konzolos körökből Shigeru Miyamoto, mint Miyamoto-sensei is gyakran van emlegetve így. Persze az ilyen kaliberű hírességek további jellemzője a mérhetetlen szerénység is: Miyazaki például mai napig is teljesen elzárkózik attól hogy bárki is senseiként emlegesse.

Mario atyja, Miyamoto-sensei: sok fejlesztő tanulhatna tőle.

Shoujo: lány, fiatal hölgy, szűz, hajadon, kislány. Mivel több hasonló szó akad, amit a külföldi sajtó is gyakran kever egymással, nem árt tisztázni a helyzetet: ne tévesszük össze a shojouval (melynek jelentése betű, írásjegy), a shoujouval (ami a betegségnél felmerülő tünetekre használatos szó) vagy a shojoval (ami kimondottan a nőnemű egyed szűzies mivoltát jelöli). Gyakran emlegetik a shoujot shojoként, de ne felejtsük el: míg a shoujo szüzet is jelenthet, addig a shojo csak azt jelenti.
A shoujo egy demográfiai jelző az olyan animékre és mangákra ami elsősorban a nőnemű (azon belül is főleg a lány) olvasótábort célozza meg. Nyugaton gyakran (tévesen) társítják bizonyos vizuális és történet előadási stílusokhoz, mint inkább demográfiai irányultsághoz. Persze igaz ami igaz: a shoujo animék és mangák hagyományait tekintve erőteljesen fókuszálnak a karakterek kapcsolatainak és személyiségeik fejlődésének ábrázolására, de ennél azért sokkal többet is mutatnak ahhoz hogy ilyen hanyagul beskatulyázzuk őket. A Weiss Kreuz példának okáért első pillantásra egy shounen animével is összetéveszthető a “jófiúk harcolnak a rosszfiúkkal” tematika okán, a bishounenre fektetett hangsúly (valamint a népes nőnemű rajongótábor) azonban tisztázza számunkra hogy ez egy olyan anime ami elsősorban a gyengébbik nemet célozza meg, ilyen okból kifolyólag pedig: shoujo.
A shoujon belül akad egy elég népszerű mellékzsáner, amit mahou shoujonak (varázslatos lánynak) hívnak. Elég sok “kinövése” akad a shoujonak, a mahou viszont elég domináns ahhoz hogy külön legyen megemlítve. Az említett szubzsánerre jellemző hogy hősnői a szerelem és igazság jegyében mágikus erőket használnak a gonosz legyőzéséhez. A jellegzetes átváltozós szekvenciák és édibédi kosztümök (példa rá a sokat emlegetett Sailor Moon) ugyanúgy a mahou shoujo védjegyei, mint az akciójelenetek számának növekedése a tradícionális shoujohoz képest (de bátran besorolható ide a már emlegetett FFX-2 is).

Éneklés, öltözködés, feminin dominancia… nem is csoda hogy sokan elfordultak az FFX folytatásától.

Shoujo-ai: lány-szerelem. A shoujo-ai sztorik jellegzetesen a nőnemű karakterek közti romantikus kötelékek bemutatására koncentrálnak. Ne keverjük a kifejezést a Yurival: az kizárólag a leszbikus pornógráfiára utal, míg a shoujo-ai inkább a kapcsolatok minél mélyebb ábrázolását tűzi ki célul (explicit tartalom, szexuális jelenetek kizárva).

Shounen: fiú (ifjú). Demográfiai jelző az olyan animékre és mangákra amik tartalmukkal elsősorban a fiúkat célozzák meg. A legtermészetesebb példa a shounenre a “harcos” anime (manga) lehetne: hihetetlenül erős, akár természetfeletti képességekkel is rendelkező emberkék küzdenek egymással, harcművészetek és szupererős támadások egész arzenálját felvonultatva. Jellemző alkotások a témában: Dragon Ball Z, Rurouni Kenshin.
A hatalmas robotok, mechák szintén a shounen mindennapos megnyilvánulási formái, elég csak a Macross vagy a Gundam sorozatot említeni (vagy ha nem elég akkor tessék lássék: Xenosaga, Zone of the Enders, Murakumo). Annak ellenére hogy hatalmas, két lábon járó, erősen limiltált képességekkel bíró, tonnás szerkezetekről beszélünk, a mechák gyakran az emberek flexibilitásának jelképei. Eme apropó okán úgy tartják, a mechák sokkal inkább tekinthetők a régi idők lovag- és szamuráj-páncéljainak fejlesztett változatának, mint egy emberszabású harci gépezet (pl. tank) futurisztikus kiadásának.
Bár az évek során a shounen jelentős fejlődéseken esett át (és persze sok vadhajtása nőtt), sztorijainak háttere nagyjából még mindig besorolható a konfliktusokat harccal/erőszakkal kezelő megoldásokkal. Persze a történeteket nem redukálhatjuk le kizárólag a küzdelemre: a shounen erős táptalaja az olyan romantikus komédiáknak is ahol rendkívül attraktív hölgyemények versengenek egymással a férfi főszereplő kegyeiért (lásd: Tenchi Muyo!, Love Hina).
Mindezek ellenére, néhány kivételtől eltekintve (Oh My Goddess!) kijelenthető, hogy a shounen alapvető jellemvonása a pergő sztori, ahol a tartalom felett az adrenalin-pumpáló akciójelenetek győzedelmeskednek.

Akárcsak az anime részek, a Dragon Ball Z játékok is hasonlóan akciódúsak.

Shounen-ai: szó szerint fiú-szerelem. Szerencsére nem kell messzire menni, pontosan ezt takarja a kifejezés – olyan animékre és mangákra utal amik fókuszában a fiúk vagy férfiak (tipikusan bishounen karakterek) közti szerelem, románc áll.
Akad pornográf shounen-ai is, de többségében mentesek az ilyen tartalmaktól. Példák shounen-aival átitatott sztorikra: Seimaden, Gravitation, Mirage of Blaze.
Amerikában előszeretettel sütik rá (tévesen) mind rajongói mind kiadói oldalról a shounen-ai címekre a yaoi (lásd később) jelzőt.

SD (super deformed): szuper deformált. Rengeteg anime karakternek rajzol kiagyalója jellegzetesen eltorzított arányokkal megáldott testet. Amikor egy hatalmas fejű, ám ehhez képest aránytalanul kis testű figurát látunk, nyugodtan elkönyvelhetjük magunkban hogy SD karaktert szemlélünk! A szuper deformált karaktereket szokás még nagyfejűnek („Big Head”) vagy chibinek is hívni. A furcsa arányokat általában hihetetlenül cuki és mókás megjelenéssel fejelik meg – egyszerűen nem lehet őket nem szeretni!
Az alkotók gyakran azért rajzolják meg egy-egy szereplő SD formáját hogy ezzel annak egy nem szokványos szituációban megnyilvánuló lelkiállapotát/viselkedését illusztrálják (pl.: Slayers), az ilyen jelenetek mindig plusz poént szolgáltatnak egy amúgy is komikus szituációnak.
A legtöbb animében az SD állapot néhány másodpercig tart, de akadnak persze olyan alkotások is ahol a teljes karakterdizájn SD figurákra építkezik (pl.: Scramble Wars, vagy játékos példát hozva Virtua Fighter Kids, Pocket Fighter).

Egy kedves rajz: a Final VII Tifája chibiben.

Yaoi: az olyan animék és mangák gyűjtőszava amikre erős, grafikusan ábrázolt homo-erotikus tartalom jellemző (más szavakkal: a yaoi kizárólag férfiak szerepeltetésével készült pornográf mű). A célközönség itt viszont az élőszereplős b*zipornóval ellentétben nem a saját nemükhöz vonzódó férfiakból, hanem nőkből áll. A yaoi tekinthető a japán “Yama nashi, Ochi nashi, Imi nashi” (Semmi tetőpont, semmi csattanó, semmi értelem) szólás rövidítésének is, ami nem meglepő, lévén a yaoi a pornográfia más megnyilvánulási formáival ellentétben legtöbbször kizárólag a szexre koncentrál, minimális körítéssel nyakonöntve.

Yuri: liliom. A yaoi párja ha úgy tetszik, csupán a másik nem szemszögéből – grafikusan ábrázolt, leszbikus pornográfia. Furcsamód a yaoival ellentétben a yuri címek megkövetelnek maguknak egy minimális történeti hátteret. Ahogy már írtam, jellemző módon ezt is keverni szokták, mégpedig a shoujo-aival – mi ne tegyük!

Végszóként szeretnék gratulálni minden kedves olvasónak aki eljutott cikkem végére! Remélem egy kis segítséget mindenkinek tudtam nyújtani a témában történő könnyebb eligazodáshoz. A jövőbe tekintve: várható még egy hosszabb cikksorozat ami a Magyarországon is megjelent anime DVD megjelenéseket vesézi ki, illetve megpróbáljuk majd górcső alá venni az animék és videojátékok kapcsolatát, illetve ezek egymásra gyakorolt hatását.